Artstab interjú Palival
Mióta van Sörpatika, és milyen múltja van?
27 éve működik ez a hely, de akkor még más volt a neve. Amikor először megnyílt, még ifjú éveimben jártam én is. Jobboldalt, ahogy bejön az ember, végig hosszú pult volt. Ott lehetett ülni előtte. A falakon abban az időben focisták képei, zászlók, poszterek Nyilasiról, Maradonáról. Hátul a kis teremben boxok voltak. Most is látszik a falban a fúrás nyoma. Akkor kevesebb ember tudott beférni ide, mert a hosszú pult rengeteg helyet elfoglalt.
Ennyi idő alatt sok felújításon eshetett át. A mostani jellege hogyan alakult ki?
Amikor Tamás (a tulajdonos – szerk.) átvette 2008-ban, eléggé le volt pusztulva. A székeket áthúzatta, mert különböző színűek voltak. Most, ha szétnézel majdnem mindegyik piros, ugyanolyan mintákkal. Szereltetett fel egy tv-t a falra, hogy lehessen meccseket nézni. Megcsinálta a wc-ben a világítást érzékelősre, és a csatornarendszert, mert mindig dugulásunk volt. A pult is ki lett vágva, így már be tudunk járni oldalról, és sokkal kényelmesebb. Szóval mindig valamit újít.
Most összesen mennyi ember fér be?
Nyolcvan. Elöl van ötvenhat szék, hátul meg olyan huszonnégy. Ennél több már nagyon szoros.
Sokan foglalnak előre asztalt?
Hét végén általában teltház van. Most például annyian lesznek, hogy a foglalásokon kívül – nyolc után – nem is tudok senkit leültetni. Nem árt egy héttel, de legalább három-négy nappal előre foglalni egy tízfős társaságnak. Főleg télen, ha egy péntek este tíz órakor csak úgy betoppannak, nem fognak találni ennyi helyet.
A korosztályok mennyire behatárolhatóak?
Ritka az, amikor tizennyolc év alatti bejön. Megpróbálják, de azonnal elkérem az igazolványt. Tizennyolctól olyan negyvenig, a legnagyobb része huszonötig. Idősebbek néha betérnek napközben egy kávéra vagy ásványvízre, de nem jellemző.
Te mióta dolgozol itt?
Én itt vagyok 2003. november 20. óta. Most volt hat éve. A régi gárdából már nincs senki rajtam kívül. Az éjszakázás már eléggé kikészít, de még bírom. A tempót is tudom tartani.
Egyszerre hányan vagytok bent pincérek?
Hétköznap egy pincér van. Valaki jön délre nyitni, és nyolcra jön a másik leváltani. Pénteken és szombaton jön kisegítő, ha látjuk, hogy nagy asztalfoglalások vannak. Egy csinálja a hátsó termet, felveszi a rendelést, megcsinálja magának, kiviszi. Ez nagy segítség, mert a másiknak csak az első résszel kell foglalkoznia. Most összesen négyen dolgozunk. Van a „Berényi”, akinek nem ez a neve, csak én adtam neki. Mindenkinek adok nevet, ezt már tudják rólam. Te is riporter lettél (nevet). Ő „Berényi” lett, mert mindig pulóverben, vagy egy ingben jött be vendégként, aztán egyszer nyáron a Szabadtéri után zakóban jelent meg, nyakkendővel. Ránéztem, és mondtam neki „komám, te úgy nézel ki, mint a Barátok Közt-ből Berényi Miki”. Onnantól kezdve ez a neve. Itt van a húga, ő a „kis Berényi”, - „KB” -, ő ritkán van. A rendes nevük egyébként Attila és Andi, csak hogy tisztázzuk már (nevet). És van még a Kitti.
Sok visszatérő arccal találkozol?
Van sok. A legtöbb vendég törzsvendég. A betérők hetven százalékát ők adják ki. Soknál meghatározható, hogy mikor jönnek. Vannak, akik régebben idejártak, és vissza-visszatérnek.
Milyen emlékezetes sztorikkal találkoztál az itt töltött idő alatt?
Rengeteg sztori van. Minden napnak megvan a maga történése. Balhé viszont szerencsére kevés van. Olyan vendégek járnak ide, akik nem balhéznak. Ide nem kell kidobó. Néha oda kell menni egy asztalhoz, rájuk szólni erélyesen, és akkor abbahagyják. Nem jut eszembe hirtelen más. Hat év alatt annyi minden történt…
A fiatalok stílusával mennyire vagy elégedett? Nem szoktak "kóstolgatni"?
Engem? Próbálják meg (nevet). De nem vagyok elégedett. Múltkor vasárnap vettük észre, hogy a női wc-ben amibe a papír kéztörlőt gyűjtjük, szanaszét volt rugdosva. Egyszerűen nem tudom, kit zavart ott az a kuka, vagy miért csinálják? Néha olyan vendégek jönnek be, hogy… Olyankor csak nyelek. Ezt hol tanulták? Mi értelme van? De itt az a divat, ha valaki berókázik, akkor takarít. Ha nem vesszük észre szerencséje van. Rengetegszer volt már olyan, amikor láttuk a mozdulatból, hogy menni fog. Nem ért el csak a mosdókagylóig, utánamentem, „na komám, ezt innen nagyon gyorsan”. És kénytelen, ha akar még idejönni vendégként. Valaki kiabál, ordibál, zavarja a másik asztalt, azoknak is szólok. Most volt itt valamelyik este egy társaság, csak az ő hangjukat hallotta az egész söröző. Rájuk szóltam, még nekik állt feljebb. „De hát születésnap van..”. És? – mondom, „eső beesik?”. Igen, ami azt illeti szerintem is egy szolidabb baráti társaság illik ehhez a helyhez. Mert ez nem egy táncos hely. Ott lehet az ember harsány. De itt még a nagy hangerő is zavaró, mert nem hallják egymást a vendégek.
A fiatalok közül egyébként a férfiak vagy a nők a "nehezebben kezelhetők" szerinted?
Ott tartunk, hogy majdnem egyformák. Láttam már itt olyan részeg nőket… Nem tudta hol van. Főleg a mai csitri kislányok, a tizenkilenc-húsz évesek, otthonról elkéredzkednek és „bele az életbe”…
Amikor még nem jártam le ide, már akkor hallottam a stílusodról. Híres vagy a beszólásaidról, és a poénjaidról. Ezt mennyire értékelik a vendégek?
Sokan azt mondták, ha én innen elmennék dolgozni máshová, nem is jönnének többet (mosolyog). Nyilván nagy része csak mondja, de hallottam már, hogy ez a Sörpatika addig Sörpatika, amíg itt dolgozok. Ismerek minden zegzugot, ha feltesznek egy kérdést, tudok rá válaszolni. Ismerek minden vendéget név szerint. Az emberek szeretik, ha a nevükön szólítom őket, és ők is engem. És mindenkinek a megfelelő becenevet adom. Senkinek nem sértőt.
Sok évet eltöltöttél már a szakmában. Szerinted milyen egy jó pincér?
Jó pincér? Ezt tőlem kérded? (nevet) Akinek van stílusa, maximálisan elvégzi a munkáját, odafigyel a vendégekre, nem fogyaszt alkoholt. Munkaidőben. Figyel az áru mennyiségre, mindenből legyen elég. Nem akarom azt mondani, hogy olyan mint én (nevet). Na jó, nálam azért vannak jobb pincérek, de tényleg nem ma kezdtem.
Forrás: artstab.hu